18-án pedig indultunk Albániába. Muriqannál keltünl át a határon, ahol a kb. 50 fokos hőmérsékletet csak az tette kellemesebbé, hogy 1-2 órát kellett várakoznunk, mivel vagy 10 autó volt előttünk. Szóval gyorsan ment a dolog. Még mázli, hogy a Skodában, amit én vezettem, nem volt légkondi. Ilyet senki ne csináljon, aki nyáron arrafele indul.
A határon átérve rögtön elfeledtem izzadt gondjaimat, hiszen nagy örömet okozott a tudat, hogy Albániába értem. Az út, amin eljutottunk Shkodërba, egészen kíváló volt, és semmi nem mutatott arra, hogy ez egy elmaradott ország volna. Egy darabig.
Shkodërban aztán megtapasztalhattuk az albán valóságot, egészen megdöbbentő élmény volt. Közlekedési kultúra nincs, azon kívül, hogy a jobb oldalon mennek az autók, nem sok jelét láttam annak, hogy esetleg vannak szabályok. Kicsit féltettem a kocsit, mivel olyan utak is voltak, ahol több kátyú volt, mint út. Szerencsésen bejutottunk egy egyirányú utcába - rossz irányban. De az ott álldogáló rendőröket nem nagyon izgatta a dolog. Csak néhány autós mutatta, hogy nem igazán nyerő, amit csinálunk. Egy körforgalom-szerűség szélén leparkoltunk, és megtekintettük a Raiffeisen bankot, ahol leket váltottunk és hűsöltünk, illetve egy mecsetet (dzsámit?) kívülről, vettünk lopott cigit gyerekárusoktól, majd továbbálltunk.
Ha jól emlékszem, Lezhëben megálltunk egy rövid időre, vizet venni és sétálni egy kicsit. Volt valami rom is, de valószínűleg az időjárás miatt nem sokan voltunk vevők rá.
Délutánra Durrësba értünk (autópályán!), ahol kb. 2 órát szenvedtünk szálláskereséssel, mígnem meguntuk és lementünk a tengerpartra fürödni, enni, inni. És láss csodát, a parton találtunk egy hotelt, ahol ha jól emlékszem 10 euró/éj/fő áron vettünk ki szobát 2 éjszakára. Igaz, légkondi nélküli szobák voltak, de így is elviselhető volt. A tengerparton főleg helyiek, bár egészen sok hotel épült már ott is a turistáknak.
Másnap elhatároztuk, hogy megnézzük Tiranát, de csak este, mivel elviselhetetlen lett volna napközben. Így estefele értünk a fővárosba, ahol találkoztunk 2 lánnyal, akik közül az egyik Magyarországon tanult. Egy rövid városnézés után vacsoráztunk egy "étteremben". Elvileg helyi specialitásokat kóstolhattunk meg, de nem voltam elragadtatva. Későeste értünk vissza Durrësba. Az esti programok nem publikusak.
folyt. köv.
Térkép:
