1. nap: Budapest - Dubrovnik - Sutomore
2. nap: Sutomore - Shkodër - Durrës
3. nap: Durrës - Krujë - Tirana - Dajti NP - Durrës
4. nap: Durrës - Berat - Fier - Vlorë - Dhërmi
5. nap: Dhërmi - Himarë
6. nap: Himarë környéke
7. nap: Himarë - Sarandë - Butrint - Ksamil
8. nap: Ksamil - Gjirokastër - Tepelenë - Këlcyrë - Permet - Ersekë valahol
9. nap: Ersekë valahol - Korcë - Voskopojë - Pogradec - Ohrid valahol
10. nap: Ohrid valahol - Budapest
második túra terve
2009.01.15. 10:00 FZ85
5 komment
Himarë
2007.12.02. 15:01 FZ85
Himarë. (Kreatív nevet sikerült találnom neki)
A város két részből áll: van a régi város, amely kicsit kihaltnak tűnt, és van az újabb, amely a tengerparton fekszik. Előbbiben van egy vár, ahova felgyalogoltunk 50 fokban, de szép a kilátás + a várrom sem rossz.
A környék gyönyörű, aki olvasta az előző beszámolót Dhërmiről, annak nem kell bemutatnom a tájat.
Az új városban pedig neteztünk egy netcaféban. Ingyen, mert nem értettük, mi van, aztán elengedtek fizetés nélkül. Igaz csak az e-mailjeimre pillantottam rá, utána híreket is akartam nézni, de annyira lassú volt az internet, hogy kb. 5 perc várakozás után feladtam. Találtunk hotelt 15 euró/fő áron, a parton, isteni volt.
Sziklaugrással múlattuk az időt, este pedig ittunk rakit, ami az ország nemzeti itala, de nem ájultam el tőle annyira. Feltétlenül visszatérünk ide is, már csak azért is, mert ha Dhërmibe akarunk érkezni, akkor Himarën is át kell menni.
A város két részből áll: van a régi város, amely kicsit kihaltnak tűnt, és van az újabb, amely a tengerparton fekszik. Előbbiben van egy vár, ahova felgyalogoltunk 50 fokban, de szép a kilátás + a várrom sem rossz.
A környék gyönyörű, aki olvasta az előző beszámolót Dhërmiről, annak nem kell bemutatnom a tájat.
Az új városban pedig neteztünk egy netcaféban. Ingyen, mert nem értettük, mi van, aztán elengedtek fizetés nélkül. Igaz csak az e-mailjeimre pillantottam rá, utána híreket is akartam nézni, de annyira lassú volt az internet, hogy kb. 5 perc várakozás után feladtam. Találtunk hotelt 15 euró/fő áron, a parton, isteni volt.
Sziklaugrással múlattuk az időt, este pedig ittunk rakit, ami az ország nemzeti itala, de nem ájultam el tőle annyira. Feltétlenül visszatérünk ide is, már csak azért is, mert ha Dhërmibe akarunk érkezni, akkor Himarën is át kell menni.
5 komment
Címkék: kép beszámoló
Dhërmi
2007.11.30. 17:26 FZ85
Albánia orgazmusa.
Ezt a nevet adtam neki. Mégpedig azért, mert aznap érkeztünk ide, amikor Durrësból indultunk, megálltunk Apolloniában stb, átjutottunk a gyönyörű Llogarai hágón:
Majd egy olyan élményben volt részem Dhërmibe érkezve, mint ritkán. Hulla fáradtan érkeztünk meg e kis faluba, a fékem sem fogott a szerpentin miatt, és ekkor elémtárult e látvány:
Persze a képek csöppet sem adják vissza a hangulatot, de a lényeg, hogy tényleg nem hittem el, hogy ilyen létezik. Ittuk a kb. 4 eurós 0,33-as Gössert, és nem hittük el. Ez volt az utazás csúcspontja számomra.
Mikor odaértünk, voltak igaz emberek a parton, meg egy kis élet is látszott a "városban", de ilyen nem volt, mint a következő képeken:
100%, hogy ide jövőre is visszatérek. Biztos nem lesz akkora katarzis élmény, mint idén, de akkoris.
A szállásunk pedig ezen a részen volt (az alsó képen a sátrunk és a matracaink):
Ezt a nevet adtam neki. Mégpedig azért, mert aznap érkeztünk ide, amikor Durrësból indultunk, megálltunk Apolloniában stb, átjutottunk a gyönyörű Llogarai hágón:
Majd egy olyan élményben volt részem Dhërmibe érkezve, mint ritkán. Hulla fáradtan érkeztünk meg e kis faluba, a fékem sem fogott a szerpentin miatt, és ekkor elémtárult e látvány:
Persze a képek csöppet sem adják vissza a hangulatot, de a lényeg, hogy tényleg nem hittem el, hogy ilyen létezik. Ittuk a kb. 4 eurós 0,33-as Gössert, és nem hittük el. Ez volt az utazás csúcspontja számomra.
Mikor odaértünk, voltak igaz emberek a parton, meg egy kis élet is látszott a "városban", de ilyen nem volt, mint a következő képeken:
100%, hogy ide jövőre is visszatérek. Biztos nem lesz akkora katarzis élmény, mint idén, de akkoris.
A szállásunk pedig ezen a részen volt (az alsó képen a sátrunk és a matracaink):
Szólj hozzá!
Címkék: kép beszámoló
Ksamil
2007.11.28. 09:30 FZ85
Albánia gyöngyszeme.
Legalábbis nekem. A tengerpart, a tenger, az emberek, a hangulat, minden.
Ksamil Sarandëtól délre fekvő kis város Butrint előtt. Több kicsi sziget fekszik a partjainál. Alig pár kilométerre nyugatra látható Korfu szigete. Az onnan érkező és oda tartó hajókat többször is látni naponta.
Szerintem gyönyörű. Itt már beszámoltam arról, hogy milyen körülmények között szálltunk meg, íme:
Sajnos nincsenek saját képeim (majd jövőre), így most máshonnan összeszedett fotókkal szeretném bemutatni, hogy Ksamil az egyik legfantasztikusabb hely Albániában (na jó, biztosan eltúlzom a dolgot).
Legalábbis nekem. A tengerpart, a tenger, az emberek, a hangulat, minden.
Ksamil Sarandëtól délre fekvő kis város Butrint előtt. Több kicsi sziget fekszik a partjainál. Alig pár kilométerre nyugatra látható Korfu szigete. Az onnan érkező és oda tartó hajókat többször is látni naponta.
Szerintem gyönyörű. Itt már beszámoltam arról, hogy milyen körülmények között szálltunk meg, íme:
Sajnos nincsenek saját képeim (majd jövőre), így most máshonnan összeszedett fotókkal szeretném bemutatni, hogy Ksamil az egyik legfantasztikusabb hely Albániában (na jó, biztosan eltúlzom a dolgot).
5 komment
Címkék: kép beszámoló
autópálya
2007.10.05. 14:44 FZ85
A legfrissebb tudomásomra jutott adat szerint így néz ki az albán autópálya-hálózat: (Vastaggal van jelölve, ami már kész, dőlt betűvel, ami még nincs. Elvileg. Bár pár dolog furcsa nekem benne, úgyhogy ne vegye senki készpénznek.)
A1: Durrës (A2) - Vorë - Tiranë - Krujë -Lezhë - Shkodër - Koplik - Han i Hotit, montenegrói határ
A2: Durrës - Kavajë - Rrogozhinë - Lushnjë - Fier - Tepelenë - Gjirokastër - Kakavijë, görög határ
A3: Rrogozhinë - Peqin - Elbasan - Labinot - Librazhd - Qukës - Përrenjas - Kafasan, macedón határ
És egy kép az A1-A2-ről:
Itt jegyezném meg, hogy volt szerencsénk az A1-es autópályához, illetve a Lushnjëtól Fierig tartó A2-eshez, és amellett, hogy elvileg 90-nel lehet menni rajtuk, nem egy gyalogost láttunk átfutni az úton, átmászni az elválasztó részen, majd a másik oldalon is átfutni. Azt már hamar megszoktuk, hogy a leállósávban szemből jöttek kerékpárosok, gyalogosok. Számomra a legviccesebb még is az volt, hogy az A2-esen ha jól emlékszem, 3 helyen is van körforgalom. Komolyan. Egy tábla jelzi, hogy vége az autópályának, majd egy körforgalom, és utána újra a tábla, hogy autópálya. Döbbenet.
A1: Durrës (A2) - Vorë - Tiranë - Krujë -Lezhë - Shkodër - Koplik - Han i Hotit, montenegrói határ
A2: Durrës - Kavajë - Rrogozhinë - Lushnjë - Fier - Tepelenë - Gjirokastër - Kakavijë, görög határ
A3: Rrogozhinë - Peqin - Elbasan - Labinot - Librazhd - Qukës - Përrenjas - Kafasan, macedón határ
És egy kép az A1-A2-ről:
Itt jegyezném meg, hogy volt szerencsénk az A1-es autópályához, illetve a Lushnjëtól Fierig tartó A2-eshez, és amellett, hogy elvileg 90-nel lehet menni rajtuk, nem egy gyalogost láttunk átfutni az úton, átmászni az elválasztó részen, majd a másik oldalon is átfutni. Azt már hamar megszoktuk, hogy a leállósávban szemből jöttek kerékpárosok, gyalogosok. Számomra a legviccesebb még is az volt, hogy az A2-esen ha jól emlékszem, 3 helyen is van körforgalom. Komolyan. Egy tábla jelzi, hogy vége az autópályának, majd egy körforgalom, és utána újra a tábla, hogy autópálya. Döbbenet.
2 komment
Címkék: térkép beszámoló
beszámoló 3.
2007.10.04. 13:40 FZ85
22-én továbbindultunk dél felé. Megálltunk Porto Palermonál, ami egy erőd. Szép. Nemsokára Sarandëba érkeztünk, ami egy nagyobb város, sok ember a tengerparton, sok hotel, mintha nem is Albániában lennénk. Érdeklődtünk komp után, amivel átmehetnénk Korfura, de sikertelen kísérlet volt. Nem is tetszett igazán a hely, így továbbutaztunk délre, egészen Butrintig, amely egy romváros. Szép környék, de nem néztük meg, elindultunk visszafele, és Ksamil városánál (ami a másik kedvencem Dhërmi mellett) megálltunk fürdőzni.
Annyira megtetszett a hely, hogy ott is maradtunk. Korfu kb. közelebb van onnan, mint a Balaton két partja egymástól. Csomó kis sziget található a part mentén. Egy olyan helyen telepedtünk le, amit egy öreg házaspár (gondolom) vezetett. Ice tea-t és Tirana sört iszogattunk. Az öregek a bár (?) mellett laktak egy sátorban. Ja és persze a tengerparton volt mindez. Vacsorázni elmentünk egy vendéglő-félébe, amit egy albán asszony vezetett. Hihetetlen finomakat ettünk, hihetetlen olcsón. És kaptunk ingyen dinnyetálat. Kettőt is. Este nem tudtuk, hol aludjunk, úgyhogy a polifoamjainkkal, hálózsákjainkkal és a halál idegesítő felfújható gumimatracainkkal együtt megpróbáltunk lefeküdni a parton, ami az öregeké volt. Én már elhelyezkedtem, próbáltam elaludni, amikor jött az öreg, hogy mit csinálunk itt. Jeleztük, hogy hát aludni szeretnénk, és hogy ha baj, elmegyünk, csak nincs sehol helyünk. És akkor azt mondta, hogy "no problem". Hát igen, más mentalitás. Szóval ott aludtunk.
Másnap reggel páran elmentek Butrintba megnézni a romot, mi meg maradtunk ice tea-zni, fürödni. Mikor visszaértek, elmentünk ugyanabba az étterembe ebédelni. Közben elhagytam az 1 gigás memóriakártyámat, rajta az addig készült 600 képpel. Ezt csak itthon fedeztem fel, hát senkinek nem kívánom azt az érzést. Persze az én hibám volt, nem raktam el a helyére...
Ksamilból elindultunk vissza észak felé, majd Sarandëtól Gjirokastër felé vettük az irányt. Útközben megálltunk a Kék Szem Forrásnál, ami csodás. Innentől vannak képeim. A forrásnál az egyik tó 10 fokos, útitársam fogadásból megmártózott benne (8 sör volt a tét). A forrás után égő hegyek között folytattuk utunkat, mint később kiderült, semmi különös nincs abban, hogy lángolt az egész hegyoldal.
Már sötétedett, mire Gjirokastërba értünk. Én már eléggé fáradt voltam, és nem tudtuk, mit csináljunk. Sétáltunk a városban, és véletlenül összefutottunk egy helybelivel, Kotonival, akinek véletlenül volt egy kis hotelje, és véletlenül megengedte, hogy a bárban aludjunk ingyen. Söröztünk egyet vele ennek örömére, majd elfoglaltuk szállásunkat. A hely nem volt túl tágas, víz nem mindig volt, fürdeni nem tudtunk, de persze nem panaszkodni szeretnék, hihetetlen volt, hogy így sikerült szállást találni. Másnap felmentünk a várba, volt aki megnézte, volt, aki nem. Utána páran szuvenírt vásároltunk, nem mondom mennyi pénzt hagytam ott. Egyébként nagyon tetszett a város. Hoxha szülőházát nem láttuk, majd jövőre.
Gjirokastërból a határ felé vettük az irányt, mivel át szándékoztunk menni Korfura. A határ után 5 perccel leállítottak görög katonák (rendőrök?) ellenőrizni minket. Számomra vicces volt, hogy végigjöttünk Szerbián, Montenegrón, Albánián, és senki nem állított meg, itt meg rögtön. Persze jó, hogy vigyáznak. Korfu szép, bár nem tudom, szeretnék-e még odamenni.
26-án jöttünk vissza este a komppal, majd bolyongtunk a sötétben, hátha találunk valami helyet, ahol aludni tudunk. Találtunk is a tengerparton, nem messze az albán határtól. A parton aludtunk, majd másnap indultunk hazafele. Este az albán-macedón határon fekvő Ohridi-tó partján aludtunk, majd másnap éjfél körülre értünk haza, többek között annak köszönhetően, hogy a szerb-magyar határon a magyar határőrök miatt kb. 2 órát időztünk. Akkor döbbentem rá, hogy vége csodálatos utunknak és hazaérkeztünk, amikor az M5-ösön elkezdett szakadni az eső.
Folytatás jövőre.
Térkép:
Annyira megtetszett a hely, hogy ott is maradtunk. Korfu kb. közelebb van onnan, mint a Balaton két partja egymástól. Csomó kis sziget található a part mentén. Egy olyan helyen telepedtünk le, amit egy öreg házaspár (gondolom) vezetett. Ice tea-t és Tirana sört iszogattunk. Az öregek a bár (?) mellett laktak egy sátorban. Ja és persze a tengerparton volt mindez. Vacsorázni elmentünk egy vendéglő-félébe, amit egy albán asszony vezetett. Hihetetlen finomakat ettünk, hihetetlen olcsón. És kaptunk ingyen dinnyetálat. Kettőt is. Este nem tudtuk, hol aludjunk, úgyhogy a polifoamjainkkal, hálózsákjainkkal és a halál idegesítő felfújható gumimatracainkkal együtt megpróbáltunk lefeküdni a parton, ami az öregeké volt. Én már elhelyezkedtem, próbáltam elaludni, amikor jött az öreg, hogy mit csinálunk itt. Jeleztük, hogy hát aludni szeretnénk, és hogy ha baj, elmegyünk, csak nincs sehol helyünk. És akkor azt mondta, hogy "no problem". Hát igen, más mentalitás. Szóval ott aludtunk.
Másnap reggel páran elmentek Butrintba megnézni a romot, mi meg maradtunk ice tea-zni, fürödni. Mikor visszaértek, elmentünk ugyanabba az étterembe ebédelni. Közben elhagytam az 1 gigás memóriakártyámat, rajta az addig készült 600 képpel. Ezt csak itthon fedeztem fel, hát senkinek nem kívánom azt az érzést. Persze az én hibám volt, nem raktam el a helyére...
Ksamilból elindultunk vissza észak felé, majd Sarandëtól Gjirokastër felé vettük az irányt. Útközben megálltunk a Kék Szem Forrásnál, ami csodás. Innentől vannak képeim. A forrásnál az egyik tó 10 fokos, útitársam fogadásból megmártózott benne (8 sör volt a tét). A forrás után égő hegyek között folytattuk utunkat, mint később kiderült, semmi különös nincs abban, hogy lángolt az egész hegyoldal.
Már sötétedett, mire Gjirokastërba értünk. Én már eléggé fáradt voltam, és nem tudtuk, mit csináljunk. Sétáltunk a városban, és véletlenül összefutottunk egy helybelivel, Kotonival, akinek véletlenül volt egy kis hotelje, és véletlenül megengedte, hogy a bárban aludjunk ingyen. Söröztünk egyet vele ennek örömére, majd elfoglaltuk szállásunkat. A hely nem volt túl tágas, víz nem mindig volt, fürdeni nem tudtunk, de persze nem panaszkodni szeretnék, hihetetlen volt, hogy így sikerült szállást találni. Másnap felmentünk a várba, volt aki megnézte, volt, aki nem. Utána páran szuvenírt vásároltunk, nem mondom mennyi pénzt hagytam ott. Egyébként nagyon tetszett a város. Hoxha szülőházát nem láttuk, majd jövőre.
Gjirokastërból a határ felé vettük az irányt, mivel át szándékoztunk menni Korfura. A határ után 5 perccel leállítottak görög katonák (rendőrök?) ellenőrizni minket. Számomra vicces volt, hogy végigjöttünk Szerbián, Montenegrón, Albánián, és senki nem állított meg, itt meg rögtön. Persze jó, hogy vigyáznak. Korfu szép, bár nem tudom, szeretnék-e még odamenni.
26-án jöttünk vissza este a komppal, majd bolyongtunk a sötétben, hátha találunk valami helyet, ahol aludni tudunk. Találtunk is a tengerparton, nem messze az albán határtól. A parton aludtunk, majd másnap indultunk hazafele. Este az albán-macedón határon fekvő Ohridi-tó partján aludtunk, majd másnap éjfél körülre értünk haza, többek között annak köszönhetően, hogy a szerb-magyar határon a magyar határőrök miatt kb. 2 órát időztünk. Akkor döbbentem rá, hogy vége csodálatos utunknak és hazaérkeztünk, amikor az M5-ösön elkezdett szakadni az eső.
Folytatás jövőre.
Térkép:
3 komment
Címkék: beszámoló
beszámoló 2.
2007.10.03. 18:32 FZ85
20-án otthagytuk Durrëst, és délnek tartva átszeltük a fél országot. A biztonsági öv nyoma sehogyse akart eltűnni a pólómról. Rrogozhinëtól Lushnjëig autópályán tudtunk jönni, most épül a folytatása Fier felé, ami kell is, mert szörnyű állapotú a régi út. Itt jut eszembe, hogy ha valaki fejleszteni akarja autóvezetői képességeit, akkor ajánlom a Balkánt, mert a szerpentinek és a hihetetlen szűk utak után Pesten már nem tűnik olyan vészesnek a Nagykörút pl.
Fiernél letértünk az útról, és ellátogattunk Apollóniába, ahol 500 lekért (1000 Ft.) lehet megnézni a kissé unalmas római romokat. Bár örülök, hogy bementem, mert egy dombtetőn egy igen hangulatos kiülős helyen iszogathattam az ice tea-met. Akik se ide nem jöttek be, se a 200 lekbe kerülő bizánci stílusú 14. századi Szűz Mária-kolostort nem nézték meg, azok biztosan jól érezték magukat a 60 fokban.
Fier után egy igen szörnyű minőségű úton kellett haladnunk, bár mellette épül már az autópálya. Vlorët elhagyva egy igen hosszú és gyönyörű szerpentin után (aminek köszönhetően a fékem is túlmelegedett és nem fogott egy ideig) megérkeztünk Dhërmibe, amely az egyik kedvenc helyemmé vált. A fárasztó út után olyan érzés volt megérkezni erre a csodálatos helyre, mintha a mennybe jutottunk volna. Ültem a tengerbe belógó bárban, néztem a végtelen tengert, és nem hittem el, hogy ilyen van. A parton aludtunk, bunkerek mellett.
Másnap egy régi városba értünk, melynek neve Himarë. Később megtudtuk, hogy van egy új Himarë, lent a tengerparton. A régi városban sajnos-szerencsére felmentünk a várromba. Aranyos kis falu volt, de 60 fokban nem biztos, hogy meghat ez a dolog. Ezekután leértünk az új városba, ahol hamburgert ettem, és megnéztem a netkávézóban az emailjeimet (ingyen), meg a híreket is szerettem volna, de 5 perc várakozás után feladtam.
Itt egy hotelben szálltunk meg, 15 euróért. A tenger csodás volt. Mellettünk sziklaugrottak a helyi fiúk-lányok, így mi is kipróbáltuk. Illetve én csak egyszer, a többiek többször. Csodás képeket készítettem, amelyek sorsáról később.
folyt. köv.
Térkép:
Fiernél letértünk az útról, és ellátogattunk Apollóniába, ahol 500 lekért (1000 Ft.) lehet megnézni a kissé unalmas római romokat. Bár örülök, hogy bementem, mert egy dombtetőn egy igen hangulatos kiülős helyen iszogathattam az ice tea-met. Akik se ide nem jöttek be, se a 200 lekbe kerülő bizánci stílusú 14. századi Szűz Mária-kolostort nem nézték meg, azok biztosan jól érezték magukat a 60 fokban.
Fier után egy igen szörnyű minőségű úton kellett haladnunk, bár mellette épül már az autópálya. Vlorët elhagyva egy igen hosszú és gyönyörű szerpentin után (aminek köszönhetően a fékem is túlmelegedett és nem fogott egy ideig) megérkeztünk Dhërmibe, amely az egyik kedvenc helyemmé vált. A fárasztó út után olyan érzés volt megérkezni erre a csodálatos helyre, mintha a mennybe jutottunk volna. Ültem a tengerbe belógó bárban, néztem a végtelen tengert, és nem hittem el, hogy ilyen van. A parton aludtunk, bunkerek mellett.
Másnap egy régi városba értünk, melynek neve Himarë. Később megtudtuk, hogy van egy új Himarë, lent a tengerparton. A régi városban sajnos-szerencsére felmentünk a várromba. Aranyos kis falu volt, de 60 fokban nem biztos, hogy meghat ez a dolog. Ezekután leértünk az új városba, ahol hamburgert ettem, és megnéztem a netkávézóban az emailjeimet (ingyen), meg a híreket is szerettem volna, de 5 perc várakozás után feladtam.
Itt egy hotelben szálltunk meg, 15 euróért. A tenger csodás volt. Mellettünk sziklaugrottak a helyi fiúk-lányok, így mi is kipróbáltuk. Illetve én csak egyszer, a többiek többször. Csodás képeket készítettem, amelyek sorsáról később.
folyt. köv.
Térkép:
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló
beszámoló 1.
2007.10.03. 15:00 FZ85
2 autóval (Opel Astra, Skoda Felicia) vágtunk neki 8-an (3 lány és 5 fiú) a Balkáni túránknak 2007. július 16-án. Első nap a montenegrói Zabljakban aludtunk a hegyekben, második nap szintén Montenegróban a tengerparton, Sutomoréban.
18-án pedig indultunk Albániába. Muriqannál keltünl át a határon, ahol a kb. 50 fokos hőmérsékletet csak az tette kellemesebbé, hogy 1-2 órát kellett várakoznunk, mivel vagy 10 autó volt előttünk. Szóval gyorsan ment a dolog. Még mázli, hogy a Skodában, amit én vezettem, nem volt légkondi. Ilyet senki ne csináljon, aki nyáron arrafele indul.
A határon átérve rögtön elfeledtem izzadt gondjaimat, hiszen nagy örömet okozott a tudat, hogy Albániába értem. Az út, amin eljutottunk Shkodërba, egészen kíváló volt, és semmi nem mutatott arra, hogy ez egy elmaradott ország volna. Egy darabig.
Shkodërban aztán megtapasztalhattuk az albán valóságot, egészen megdöbbentő élmény volt. Közlekedési kultúra nincs, azon kívül, hogy a jobb oldalon mennek az autók, nem sok jelét láttam annak, hogy esetleg vannak szabályok. Kicsit féltettem a kocsit, mivel olyan utak is voltak, ahol több kátyú volt, mint út. Szerencsésen bejutottunk egy egyirányú utcába - rossz irányban. De az ott álldogáló rendőröket nem nagyon izgatta a dolog. Csak néhány autós mutatta, hogy nem igazán nyerő, amit csinálunk. Egy körforgalom-szerűség szélén leparkoltunk, és megtekintettük a Raiffeisen bankot, ahol leket váltottunk és hűsöltünk, illetve egy mecsetet (dzsámit?) kívülről, vettünk lopott cigit gyerekárusoktól, majd továbbálltunk.
Ha jól emlékszem, Lezhëben megálltunk egy rövid időre, vizet venni és sétálni egy kicsit. Volt valami rom is, de valószínűleg az időjárás miatt nem sokan voltunk vevők rá.
Délutánra Durrësba értünk (autópályán!), ahol kb. 2 órát szenvedtünk szálláskereséssel, mígnem meguntuk és lementünk a tengerpartra fürödni, enni, inni. És láss csodát, a parton találtunk egy hotelt, ahol ha jól emlékszem 10 euró/éj/fő áron vettünk ki szobát 2 éjszakára. Igaz, légkondi nélküli szobák voltak, de így is elviselhető volt. A tengerparton főleg helyiek, bár egészen sok hotel épült már ott is a turistáknak.
Másnap elhatároztuk, hogy megnézzük Tiranát, de csak este, mivel elviselhetetlen lett volna napközben. Így estefele értünk a fővárosba, ahol találkoztunk 2 lánnyal, akik közül az egyik Magyarországon tanult. Egy rövid városnézés után vacsoráztunk egy "étteremben". Elvileg helyi specialitásokat kóstolhattunk meg, de nem voltam elragadtatva. Későeste értünk vissza Durrësba. Az esti programok nem publikusak.
folyt. köv.
Térkép:
18-án pedig indultunk Albániába. Muriqannál keltünl át a határon, ahol a kb. 50 fokos hőmérsékletet csak az tette kellemesebbé, hogy 1-2 órát kellett várakoznunk, mivel vagy 10 autó volt előttünk. Szóval gyorsan ment a dolog. Még mázli, hogy a Skodában, amit én vezettem, nem volt légkondi. Ilyet senki ne csináljon, aki nyáron arrafele indul.
A határon átérve rögtön elfeledtem izzadt gondjaimat, hiszen nagy örömet okozott a tudat, hogy Albániába értem. Az út, amin eljutottunk Shkodërba, egészen kíváló volt, és semmi nem mutatott arra, hogy ez egy elmaradott ország volna. Egy darabig.
Shkodërban aztán megtapasztalhattuk az albán valóságot, egészen megdöbbentő élmény volt. Közlekedési kultúra nincs, azon kívül, hogy a jobb oldalon mennek az autók, nem sok jelét láttam annak, hogy esetleg vannak szabályok. Kicsit féltettem a kocsit, mivel olyan utak is voltak, ahol több kátyú volt, mint út. Szerencsésen bejutottunk egy egyirányú utcába - rossz irányban. De az ott álldogáló rendőröket nem nagyon izgatta a dolog. Csak néhány autós mutatta, hogy nem igazán nyerő, amit csinálunk. Egy körforgalom-szerűség szélén leparkoltunk, és megtekintettük a Raiffeisen bankot, ahol leket váltottunk és hűsöltünk, illetve egy mecsetet (dzsámit?) kívülről, vettünk lopott cigit gyerekárusoktól, majd továbbálltunk.
Ha jól emlékszem, Lezhëben megálltunk egy rövid időre, vizet venni és sétálni egy kicsit. Volt valami rom is, de valószínűleg az időjárás miatt nem sokan voltunk vevők rá.
Délutánra Durrësba értünk (autópályán!), ahol kb. 2 órát szenvedtünk szálláskereséssel, mígnem meguntuk és lementünk a tengerpartra fürödni, enni, inni. És láss csodát, a parton találtunk egy hotelt, ahol ha jól emlékszem 10 euró/éj/fő áron vettünk ki szobát 2 éjszakára. Igaz, légkondi nélküli szobák voltak, de így is elviselhető volt. A tengerparton főleg helyiek, bár egészen sok hotel épült már ott is a turistáknak.
Másnap elhatároztuk, hogy megnézzük Tiranát, de csak este, mivel elviselhetetlen lett volna napközben. Így estefele értünk a fővárosba, ahol találkoztunk 2 lánnyal, akik közül az egyik Magyarországon tanult. Egy rövid városnézés után vacsoráztunk egy "étteremben". Elvileg helyi specialitásokat kóstolhattunk meg, de nem voltam elragadtatva. Későeste értünk vissza Durrësba. Az esti programok nem publikusak.
folyt. köv.
Térkép:
2 komment
Címkék: beszámoló
