Annyira megtetszett a hely, hogy ott is maradtunk. Korfu kb. közelebb van onnan, mint a Balaton két partja egymástól. Csomó kis sziget található a part mentén. Egy olyan helyen telepedtünk le, amit egy öreg házaspár (gondolom) vezetett. Ice tea-t és Tirana sört iszogattunk. Az öregek a bár (?) mellett laktak egy sátorban. Ja és persze a tengerparton volt mindez. Vacsorázni elmentünk egy vendéglő-félébe, amit egy albán asszony vezetett. Hihetetlen finomakat ettünk, hihetetlen olcsón. És kaptunk ingyen dinnyetálat. Kettőt is. Este nem tudtuk, hol aludjunk, úgyhogy a polifoamjainkkal, hálózsákjainkkal és a halál idegesítő felfújható gumimatracainkkal együtt megpróbáltunk lefeküdni a parton, ami az öregeké volt. Én már elhelyezkedtem, próbáltam elaludni, amikor jött az öreg, hogy mit csinálunk itt. Jeleztük, hogy hát aludni szeretnénk, és hogy ha baj, elmegyünk, csak nincs sehol helyünk. És akkor azt mondta, hogy "no problem". Hát igen, más mentalitás. Szóval ott aludtunk.
Másnap reggel páran elmentek Butrintba megnézni a romot, mi meg maradtunk ice tea-zni, fürödni. Mikor visszaértek, elmentünk ugyanabba az étterembe ebédelni. Közben elhagytam az 1 gigás memóriakártyámat, rajta az addig készült 600 képpel. Ezt csak itthon fedeztem fel, hát senkinek nem kívánom azt az érzést. Persze az én hibám volt, nem raktam el a helyére...
Ksamilból elindultunk vissza észak felé, majd Sarandëtól Gjirokastër felé vettük az irányt. Útközben megálltunk a Kék Szem Forrásnál, ami csodás. Innentől vannak képeim. A forrásnál az egyik tó 10 fokos, útitársam fogadásból megmártózott benne (8 sör volt a tét). A forrás után égő hegyek között folytattuk utunkat, mint később kiderült, semmi különös nincs abban, hogy lángolt az egész hegyoldal.
Már sötétedett, mire Gjirokastërba értünk. Én már eléggé fáradt voltam, és nem tudtuk, mit csináljunk. Sétáltunk a városban, és véletlenül összefutottunk egy helybelivel, Kotonival, akinek véletlenül volt egy kis hotelje, és véletlenül megengedte, hogy a bárban aludjunk ingyen. Söröztünk egyet vele ennek örömére, majd elfoglaltuk szállásunkat. A hely nem volt túl tágas, víz nem mindig volt, fürdeni nem tudtunk, de persze nem panaszkodni szeretnék, hihetetlen volt, hogy így sikerült szállást találni. Másnap felmentünk a várba, volt aki megnézte, volt, aki nem. Utána páran szuvenírt vásároltunk, nem mondom mennyi pénzt hagytam ott. Egyébként nagyon tetszett a város. Hoxha szülőházát nem láttuk, majd jövőre.
Gjirokastërból a határ felé vettük az irányt, mivel át szándékoztunk menni Korfura. A határ után 5 perccel leállítottak görög katonák (rendőrök?) ellenőrizni minket. Számomra vicces volt, hogy végigjöttünk Szerbián, Montenegrón, Albánián, és senki nem állított meg, itt meg rögtön. Persze jó, hogy vigyáznak. Korfu szép, bár nem tudom, szeretnék-e még odamenni.
26-án jöttünk vissza este a komppal, majd bolyongtunk a sötétben, hátha találunk valami helyet, ahol aludni tudunk. Találtunk is a tengerparton, nem messze az albán határtól. A parton aludtunk, majd másnap indultunk hazafele. Este az albán-macedón határon fekvő Ohridi-tó partján aludtunk, majd másnap éjfél körülre értünk haza, többek között annak köszönhetően, hogy a szerb-magyar határon a magyar határőrök miatt kb. 2 órát időztünk. Akkor döbbentem rá, hogy vége csodálatos utunknak és hazaérkeztünk, amikor az M5-ösön elkezdett szakadni az eső.
Folytatás jövőre.
Térkép:
