Fiernél letértünk az útról, és ellátogattunk Apollóniába, ahol 500 lekért (1000 Ft.) lehet megnézni a kissé unalmas római romokat. Bár örülök, hogy bementem, mert egy dombtetőn egy igen hangulatos kiülős helyen iszogathattam az ice tea-met. Akik se ide nem jöttek be, se a 200 lekbe kerülő bizánci stílusú 14. századi Szűz Mária-kolostort nem nézték meg, azok biztosan jól érezték magukat a 60 fokban.
Fier után egy igen szörnyű minőségű úton kellett haladnunk, bár mellette épül már az autópálya. Vlorët elhagyva egy igen hosszú és gyönyörű szerpentin után (aminek köszönhetően a fékem is túlmelegedett és nem fogott egy ideig) megérkeztünk Dhërmibe, amely az egyik kedvenc helyemmé vált. A fárasztó út után olyan érzés volt megérkezni erre a csodálatos helyre, mintha a mennybe jutottunk volna. Ültem a tengerbe belógó bárban, néztem a végtelen tengert, és nem hittem el, hogy ilyen van. A parton aludtunk, bunkerek mellett.
Másnap egy régi városba értünk, melynek neve Himarë. Később megtudtuk, hogy van egy új Himarë, lent a tengerparton. A régi városban sajnos-szerencsére felmentünk a várromba. Aranyos kis falu volt, de 60 fokban nem biztos, hogy meghat ez a dolog. Ezekután leértünk az új városba, ahol hamburgert ettem, és megnéztem a netkávézóban az emailjeimet (ingyen), meg a híreket is szerettem volna, de 5 perc várakozás után feladtam.
Itt egy hotelben szálltunk meg, 15 euróért. A tenger csodás volt. Mellettünk sziklaugrottak a helyi fiúk-lányok, így mi is kipróbáltuk. Illetve én csak egyszer, a többiek többször. Csodás képeket készítettem, amelyek sorsáról később.
folyt. köv.
Térkép:
